Alap- és középfokú oktatás
A skandináv országok diákjai az erős középmezőnyben szerepelnek a nemzetközi tanulói teljesítményt mérő PISA felmérésekben. Nagy előny, hogy az eredményeket egyfajta reflexiónak veszik, és képesek rugalmasan reagálni rá.
Az oktatás céljai
A norvég oktatási rendszer alapelve az egyenlőség, azaz minden diáknak jár az egyenlő szintű oktatás, a tanórákon viszont képességeiknek megfelelően foglalkoznak velük. Az oktatás célja a világ megismertetése, a tudás iránti igény formálása, a kritikus gondolkodásra való nevelés, az együttműködés fejlesztése és a technológia használatának megtanítása. A tanterv kialakításánál szempont, hogy a mindennapi életben is alkalmazható tudást szerezzenek, ezért sok projekt jellegű, vagy önállóan feldolgozásra váró feladat van.
Általános jellemzők
A gyerekek abban az évben kezdik az iskolát, amikor betöltik a 6. életévüket. A norvég közoktatás ingyenes, a tankönyveket egymástól öröklik az évfolyamok, az eszközök nagy részét (füzeteket, írószereket stb.) az iskolák biztosítják, így a szülőknek minimálisan kell csak hozzájárulni. A rendszeres kirándulások az oktatás szerves részei: múzeumokba, könyvtárba, sportolni, túrázni rendszeresen járnak. A tanár egyfajta tanácsadó és irányító szerepet tölt be, de a középpontban a gyerekek vannak. Kritikaként szokták említeni az osztálylétszámot. A pedagógusok szerint 15 fős osztálylétszám lenne az ideális. Gyakori, hogy pedagógiai asszisztens is részt vesz a tanórákon a főoktatóval együtt. Ez a gyakorlat nagy segítség az első két osztályban, hogy egy-egy gyerekkel külön is tudnak foglalkozni.
Sok osztályban van speciális nevelési igényű tanuló, mivel az a cél, hogy ezek a gyerekek - a többséghez hasonlóan - a társadalom egyenlő tagjai lehessenek, minél önállóbbak legyenek. Ebben pedig az segít a legjobban, ha nem elkülönítve, hanem a többiekkel együtt, az osztályközösség tagjaként vehetnek részt az oktatásban. A többiek is tanulnak egy ilyen helyzetből, és természetessé válik számukra, hogy van, aki az övéktől eltérő képességekkel rendelkezik, vagy segítségre szorul. Az ilyen gyerekek mellett is van - állapotuktól függően - gyógypedagógus vagy asszisztens. Fontosnak tartják, hogy a bevándorló gyerekek se szenvedjenek hátrányt, ezért a nagyobb városokban külön intézmény foglalkozik velük. Itt a normál iskolai tárgyak mellett a norvég nyelvet és kulturális ismereteket tanulják. A kisebb gyerekek esetében persze játékos formában. Ezekben az iskolákban - a haladási szinttől függően - általában egy évet maradnak, utána normál norvég iskolában folytatják a tanulmányaikat. Ahol ez nem megoldható, vagy a továbbiakban is nyelvi fejlesztésre van szükség, ott ez az önkormányzati iskola feladata.
Az oktatási rendszer szintjei
Az oktatás 6-16 éves korig kötelező. Augusztus közepén kezdődik a tanév, és a következő év június végéig tart. Év közben több szünet is van, arányosan elosztva, és az ünnepekhez igazodva.
Általános iskola: barneskole (1-7. osztály), 6-13 év
A barneskole-ba és az ungomsskole-ba automatikus a jelentkezés, a körzeti iskolába kerülnek a gyerekek. Ebben az iskolatípusban nincsenek osztályzatok, helyette szöveges értékelést kapnak a gyerekek (ami nemcsak az egyes tantárgyakban elért eredményeket tartalmazza, hanem a szociális készségekről, hangulatról stb. is említést tesz). Közös szülői értekezlet évente egyszer, év elején van, viszont évente két alkalommal - gyermekenként külön - lehetőség van beszélgetni a tanárokkal. Természetesen probléma, kérdés esetén ezeken az alkalmakon kívül is lehetőség van megbeszélésre. A norvégul nem beszélő szülőknek joguk van tolmácsot kérni. Ilyen fajta magyar nyelvű segítséget viszont sokszor nehéz találni.
Az első évben rengeteg játékos, sokszor szabadtéri feladattal, közösségi szabályok gyakorlásával, valamint az ábécével, az egyszerű matematikai műveletekkel foglalkoznak. Az "alsó tagozatban" (småskoletrinnet: 1-4. osztály) a biztos alap elsajátítása mellett kiemelt szerepe van a szövegértésnek, a tanulási képességek fejlesztésének és az önismeretnek. A "felső tagozatban" (mellomtrinnet 5-7. osztály) az összetettebb tananyag feldolgozása, megtanulása mellett már egyre nagyobb szerepet kap az önállóság, a kommunikáció és a közösségi felelősségvállalás is.
SFO (skolefritidsordning): minden önkormányzat kötelessége a kötelező tanításon kívüli szabadidős foglalkozást biztosítani 1-4. osztályos diákok számára. Ez azonban nem ingyenes és opcionális lehetőség a szülők számára.
A középfokú oktatás alsó szintje: ungdomsskole (8-10. osztály), 13-16 év
A 8. osztálytól kezdve a diákok már jegyeket is kapnak (1-6-ig, ahol a 6-os a legjobb). Ez az iskolatípus sokszor feladja a leckét a fiataloknak. Nemcsak az értékelés módja változik meg, hanem itt már építenek a tanulók egyéni ambícióira, önállóságára is. Rengeteg egyéni feladat és csoportos projekt is van. Vannak, akik kifejezetten szeretik a nagyobb önállóságot, döntési szabadságot, lazább hierarchiát, de vannak, akik pedig pont emiatt nehezebben rázódnak bele.
Az oktatás ezen szintjén az alábbi tantárgyak szerepelnek: matematika, társadalmi tanulmányok, művészet és kézművesség, természettudomány, zene, egészséges életmód, vallásismeret, etika, testnevelés és idegen nyelv. A diákok választanak egy tárgyat, amit emelt szinten tanulhatnak. Ezen a szinten fejeződik be a kötelező közoktatás 16 éves korban.
Alternatív/magániskolák
A norvég iskolarendszer lehetőséget ad arra is, hogy a gyerekek alternatív/magán (Steiner/Waldorf, Montessori, International stb.) iskolába járjanak. Ezekbe az iskolákba az adott intézmény honlapján keresztül, minden év decemberében lehet jelentkezni. Egyszerre több helyet is meg lehet próbálni, akár párhuzamosan az önkormányzati/állami (körzeti) iskolával. Nincsen kizárólagosság, és az elbírálás egymástól függetlenül zajlik. Felvétel esetén a szülőknek májusig van idejük arra, hogy eldöntsék, melyik suliba szeretnék járatni a gyereküket. A későbbiekben - szerződés alapján - 3 hónap felmondási idő van. Erre az időszakra még akkor is ki kell fizetni a tandíjat, ha ez idő alatt a gyermek már másik intézményben folytatja a tanulmányait.
Középfokú oktatás felső szintje: videregående skole, VG1-VG3, 16-19 év
Nem kötelező, de a diákok több mint 90%-a választja ezt a szintet. A magyar oktatási rendszerhez hasonlóan itt is vannak általános tananyagot nyújtó intézmények, amik a mi gimnáziumainknak felelnek meg. Ezek 3 évesek és a végén az érettségi vizsgával zárulnak. Ugyanígy lehet érettségit adó szakmát is tanulni, ami szintén 3 éves. A VGS-ben lehetőség van szakosodásra, a tanulásban, feladatok, projektek elvégzésében már teljes önállóságot várnak el. Viszont itt már rengeteg olyan program is van, amelyek ezeket a készségeket fejlesztik: külföldi utak, önkénteskedés stb.
A kifejezetten gyakorlatra épülő szakképesítéseknél 2 év elmélet + 2 év gyakorlat van. Ezután kapják meg a végzettséget igazoló papírokat. Ha valaki ezután mégis szeretne a felsőfokú oktatásban részt venni, akkor ehhez kell még egy extra év tanulás, és utána jöhet az érettségi vizsga.
Egy kis kiegészítés
Olvassátok el a Dokianya című blogból egy részletet az iskolarendszer kapcsán:
A norvég iskola alapvetően a középosztály iskolája: Nem cél a továbbtanulás, nincs verseny, nincs tehetséggondozás. Alapvető cél, hogy mindenki azonos tudással rendelkezzen függetlenül attól, milyen családból jött, mik a szülei. A különböző családi háttérrel rendelkező gyerekek közötti különbség eltüntetése a cél, mely alapvetően a gyengébb tanuló felzárkóztatását jelenti. Nulla verseny van, némi verseny szerintem ösztönzőleg hathatna.
Mindenki ugyanabba az iskolába jár: A Down-szindrómás és egyéb hátrányokkal küzdő gyermek. Elég ha csak egyetlen különleges nevelési igényű gyermek jár az osztályba, gyakorlatilag hazavágja az eredetileg gondosan felépített tanórát.
Modern iskola: Sok fejtörést okoz, hogy jó-e az, hogy például ilyen nagy hangsúlyt kap a számítógép az iskolában az első perctől kezdve, annak minden előnyével és lehetséges hátrányaival. Gyakorolják az írást. OK. Projektmunkákban (kiscsoportos) mindig van vezető a csapatban, ezzel tanulják az együttműködést, ami itt Norvégiában mindig hangsúlyos. Tök mindegy, hogy a terv később megvalósul-e, a lényeg, hogy az együttműködés jó legyen. Tartok azonban attól, hogy ez esetleg önjelölt vezéreket (vezéregyéniségeket) nevel ki, ami melegágya lehet a későbbi iskolai zaklatások és kirekesztettségnek.
Családias légkör: Igen fontos, hogy a gyermek jól érezze magát az iskolában, ne szorongjon, ne érezze nyomás alatt magát. A tanárt keresztnevén szólítják az első perctől, közbevágnak órán, fegyelem az órán enyhén szólva nincs. Persze mi Kelet-Európában a poroszos, tekintélyelvű iskolához szoktunk (20-25 évvel ezelőtti viszonyokról beszélek), annak minden rémálmával, rossz emlékeivel.