top of page
Lisztes István szobrászművész

Lisztes István magyar szobrászművész 1942-ben született Kecskeméten. 1969 és 1977 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanított. 1970-ben házasságot kötött Wenche Gulbransen norvég művésznővel és 1977 óta Norvégiában élnek. 1996 óta az Oslói Képzőművészeti Főiskola professzora volt egészen 2002-ig.

harald3.jpg

Lisztes István magyar szobrászművész 1942-ben született Kecskeméten. 1969 és 1977 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanított. 1970-ben házasságot kötött Wenche Gulbransen norvég művésznővel és 1977 óta Norvégiában élnek. 1996 óta az Oslói Képzőművészeti Főiskola professzora volt egészen 2002-ig. 


Bronzszobrok készítésére szakosodott, sajátos formavilága a 80-as évekre teljesedett ki. Egyszerű, klasszikus arányú figurákat készít. Sima, lekerekített formájú szobrai az egyiptomi alkotásokat idézik, merevségük az időtlenségre emlékeztetnek. 1994-ben az oslói Rikshospitalet bejáratánál található "Három grácia" elnevezésű munkájáért szakmai elismerésben részesült. 




Néhány köztéri műve: 

  • József Attila (bronz, 1972, Szigetszentmiklós)

  • Kovácsoltvas díszkút (1973, Mágocs)

  • Petőfi (bronzportré, 1974, Sopron, Petőfi tér)

  • Csontváry (bronz dombormű, 1975, Budapest, XI. ker., Bartók Béla út) 

  • Radnóti (bronz dombormű, 1980, Mohács) 

  • Nordahl Grieg-dombormű (1981, Oslo, Kongens Garde) 

  • Férfi-figura (1986, Rykkin, KI-centrum) 

  • Kis férfi-figura (1987, Majorstua-öregek otthona) 

  • Női figura (1988, Tromsø, Kultúrház) 

  • Nő (fafigura, 1989, Vest-Sadger női klinika) 

  • Nő nyitott kézzel (Ringsaker, 1990) 

  • Férfi kézmozdulattal (három bronzfigura, 1993, Lillehammer) 

  • Három grácia (három bronzfigura, 1998, Országos Kórház)


Forrás: Artportál, Lisztes István blog oldala, Norsk Biografisk Leksikon

Szerző: Pál Bettina

bottom of page