Lisztes István szobrászművész
Lisztes István magyar szobrászművész 1942-ben született Kecskeméten. 1969 és 1977 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanított. 1970-ben házasságot kötött Wenche Gulbransen norvég művésznővel és 1977 óta Norvégiában élnek. 1996 óta az Oslói Képzőművészeti Főiskola professzora volt egészen 2002-ig.
Lisztes István magyar szobrászművész 1942-ben született Kecskeméten. 1969 és 1977 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanított. 1970-ben házasságot kötött Wenche Gulbransen norvég művésznővel és 1977 óta Norvégiában élnek. 1996 óta az Oslói Képzőművészeti Főiskola professzora volt egészen 2002-ig.
Bronzszobrok készítésére szakosodott, sajátos formavilága a 80-as évekre teljesedett ki. Egyszerű, klasszikus arányú figurákat készít. Sima, lekerekített formájú szobrai az egyiptomi alkotásokat idézik, merevségük az időtlenségre emlékeztetnek. 1994-ben az oslói Rikshospitalet bejáratánál található "Három grácia" elnevezésű munkájáért szakmai elismerésben részesült.
Néhány köztéri műve:
József Attila (bronz, 1972, Szigetszentmiklós)
Kovácsoltvas díszkút (1973, Mágocs)
Petőfi (bronzportré, 1974, Sopron, Petőfi tér)
Csontváry (bronz dombormű, 1975, Budapest, XI. ker., Bartók Béla út)
Radnóti (bronz dombormű, 1980, Mohács)
Nordahl Grieg-dombormű (1981, Oslo, Kongens Garde)
Férfi-figura (1986, Rykkin, KI-centrum)
Kis férfi-figura (1987, Majorstua-öregek otthona)
Női figura (1988, Tromsø, Kultúrház)
Nő (fafigura, 1989, Vest-Sadger női klinika)
Nő nyitott kézzel (Ringsaker, 1990)
Férfi kézmozdulattal (három bronzfigura, 1993, Lillehammer)
Három grácia (három bronzfigura, 1998, Országos Kórház)
Forrás: Artportál, Lisztes István blog oldala, Norsk Biografisk Leksikon
Szerző: Pál Bettina