Roald Amundsen
Roald Amundsen (1872-1928) norvég felfedező hajózott először át az Északnyugati átjárón, majd elsőként ő érte el a Déli-sarkot 1911. december 14-én.
Ő vezette azt az 1903-ban indult expedíciót, amelyen először sikerült végighajózni az Északnyugati átjárón Gjøa nevű, 50 tonnás hajójával. Közben hosszabb időre megálltak, hogy méréseket végezzenek az északi mágneses sark környékén. Eközben megismerkedtek az eszkimókkal és életmódjukkal.
Az expedíción Amundsen tanulmányozta a sarkvidéken élő emberek szokásait, mert el akarta tanulni, hogyan lehet élni az ilyen szélsőséges körülmények között. Elsajátította a szánhúzó kutyák hajtását, és dokumentálta hőszigetelő ruházatukat. Feljegyzéseit és gyűjteményét a néprajztudomány később nagyra értékelte.
A Gjøa hajót az expedíció után San Franciscó-i norvégok vették meg. 1972-ben az elhanyagolt járművet a norvég kormány megvásárolta, és a Fram Múzeumban helyezte el.
Az Északnyugati átjáró után az Északi-sark kezdte Amundsent foglalkoztatni. 1910-ben már készen álltak az indulásra, amikor megérkezett a hír, egyrészt, hogy Robert Peary és Frederick Cook 1909-ben elérte az Északi-sarkot, másrészt, hogy Robert Falcon Scott délsarki expedíciót szervez. Ezeket megtudva Amundsen megváltoztatta a terveit. Látszólag az Északi-sark felé indult, de testvérének, Leonnak és a hajó tisztjeinek elárulta, hogy valójában immár a Déli-sark meghódítására tör, de a vetélytársának tekintett Scottot nem akarta értesíteni. A legénységgel csak akkor közölte az új célt, amikor elérték Madeirát.
Amundsen és társai 1911. október 20-án indultak útnak, és december 14-én, 35 nappal Scott előtt érték el -30 fokban a Déli-sarkot. Amundsen a sarki tábort Polheimnak nevezte el.
Scott szerencsétlenül járt expedíciójával ellentétben Amundsenék a kiváló előkészületeknek és a nagyszerű szánhúzó kutyáknak köszönhetően simán, szinte eseménytelenül teljesítették a feladatot. Scott pónilovakkal vágott neki a hosszú útnak, Amundsen kutyaszánnal. A vontatás módja később sorsdöntő volt a felfedezők életében. Bár mindketten profiknak számítottak az expedíciók lebonyolításában, Amundsen előrelátóbbnak bizonyult.
Bár Scott is elérte a Déli-sarkot 1912. január 17-én, végzetes hibát követett el, amikor a lovakra bízta a szánok húzását, mert azok elpusztultak a szélsőséges időjárásban, míg Amundsen szánhúzó kutyáinak meg sem kottyant az út.
Scott és csapata lelkileg összetörve pillantotta meg a norvég zászlót a sarkon, a kimerültség, a csalódottság és az éhség végzett velük a visszafelé tartó úton. Mivel egyik expedíció sem vitt magával hírközlő eszközt, a közvéleményt csak 1912. március 7-én értesítették.
Néhányan bírálták Amundsent, amiért elsődleges célja nem a tudomány, hanem az elsőknek járó dicsőség megszerzése volt. Érdekesség, hogy az első ember, aki az Antarktisz partjára lépett (és nem valamelyik part-menti szigetre), az Carsten Borchgrevink, norvég biológus volt 1895 -ben.
A Déli sarkponton egyébként 1956 óta van állandó kutatóbázis (napjainkban 150 fővel), melyet az első ide eljutó két felfedező után Amundsen-Scott kutatóállomásnak hívnak. +1 érdekesség: Találhatók az Antarktiszon magyar elnevezésű földrajzi helyek is, mint a Bartók gleccser, a Liszt csúcs, a Liszt gleccser és a Boda hegy, melyek magyar kutatók ott tartózkodásának köszönhetik, hogy így kerülhettek a térképekre. A magyar kutatók: Fazekas István, Bolza Alfonz, Pécskay Zoltán.
Roald Amundsen életéről 2019-ben film is készült:
Forrás: wikipedia.hu, tudasbazis.sulinet.hu, Fram Museum
Szerző: Boros Judit