MAGYAR-NORVÉG FÓRUM

Amikor 1940-ben a németek megszállták az országot, a hercegnő a lányaival és egyetlen fiával Svédországba, onnan pedig az Egyesült Államokba menekült, csak a háború végén, 1945-ben tértek vissza hazájukba. Ahogyan a legtöbb fiú trónörökösnek, úgy Harald hercegnek is katonai kiképzésben kellett részt venni, majd Oxfordba ment, ahol társadalomtudományokat, történelmet és gazdaságot is tanult. Nem volt gondja a tanulással, de az igazi szerelme a vitorlázás volt.

Koronahercegként három olimpián is indult. Bár ő maga nem lett bajnok, azért a családban akadt kiemelkedő sportoló: apja 1928-ban aranyérmet is nyert.

Harald 31 éves volt, amikor 1968-ban oltár elé vezette az oslói születésű Sonja Haraldsent. 1959-ben egy buliban ismerkedtek meg a herceggel, és ahogy az a nevéből is sejthető, Sonja nem született nemesi családba, éppen emiatt a kapcsolatukat sokáig titokban kellett tartaniuk, mert a kormány és a család attól félt, hogy az emberek elutasítják a felvetést, hogy a leendő király egy közrendből származó nőt vesz feleségül. Mindenki megpróbálta lebeszélni Haraldot a lánykérésről, ám a herceg hajthatatlan volt. "Vagy Sonja lesz a feleségem, vagy nem kap királynét Norvégia!" - közölte döntését apjával, ami egyet jelentett volna a norvég monarchia bukásával is, így a kormány végül hosszú, kilencéves várakozás után megadta az engedélyt, ahogyan V. Olaf király is, és Harald örök hűséget fogadhatott szerelmének.

V. Harald 1991. január 17-én lépett trónra, apja halálát követően. Hivatalos mottójaként a "Mindent Norvégiáért"[4] szlogent választotta, ahogy annak előtte édesapja és nagyapja is.

Minden év októberében Harald király nyitja meg a norvég parlament ülésszakát, és hetenként találkozik a kormány minden tagjával; valamint a miniszterelnök köteles őt tájékoztatni minden fontosabb ügyről. A királyi pár környezetbarát politikát folytat, aminek elismeréseként Harald király lett a Természetvédelmi Világalap elnöke. Több kitüntetést is kapott, Magyarországon például a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét lánccal együtt.

A norvég királyi család nagy népszerűségnek örvend, mert V. Harald király és Sonja királyné valóban szolgálják a népet; falvakat, tanyákat, egyosztályos iskolákat, lapp rénszarvastenyésztőket látogatnak, fogyatékos gyerekeket segítenek. Nyitott, közvetlen emberek, akik a királyi méltóságukat nem örökölték, hanem kiérdemelték.

V. Harald királynak van véleménye, és nem fél megosztani másokkal.

Bár az európai uralkodók ma már ceremoniális funkciókat töltenek be (az Egyesült Királyság királynője híresen nem hajlandó beszélni a politikáról, és ezt az egész királyi család követi), Harald király nem habozik, ha véleményét kell kifejeznie: sokszor kiállt a különböző kisebbségek jogai mellett, valamint a rasszizmus és a vallási intolerancia ellen.

A királynak nincs politikai hatalma, de fontos szimbóluma - és Norvégia esetében összetartó ereje - az országnak. Emlékezetes pillanat volt, amikor Anders Breivik terrortámadása után a király nem bosszúra vagy gyűlöletre, hanem szeretetre és összetartásra biztatta a gyászoló országot.

A király szeptember 5-én elhangzott beszéde nemcsak Norvégiában lelt nagy visszhangra; több külföldi lap is közölte. Különlegessége abban állt, hogy az általános humánus értékekre való felhíváson kívül konkrét üzenete is volt. A befogadás és az elfogadás mellett szólt hihetetlen egyszerűséggel, az emberek nyelvén. Nehéz feladatra vállalkozott; azt próbálta megfogalmazni, milyen ország is az, amelyben uralkodik, és milyen nép lakja?

"A norvégok lelkes fiatalok és tapasztalt idős emberek. Szinglik, elváltak, gyermekes családban vagy hosszú házasságban élők. A norvégok lányok, akik a lányokat szeretik; fiúk, akik a fiúkat szeretik, valamint fiúk és lányok, akik egymást szeretik. A norvégok hisznek Istenben. Allahban, a Mindenségben vagy a Semmiben."

"A norvégok nemcsak az ország északi, középső és déli megyéiből származnak, hanem más országokból is. A norvégok Afganisztánból, Pakisztánból és Lengyelországból, Svédországból, Szomáliából és Szíriából vándoroltak be. Az én nagyszüleim Dániából és Angliából vándoroltak be 110 éve."

"A norvégok öregek és fiatalok, magasak, alacsonyak, egészségesek és kerekes székben ülők. Egyre többen élik meg a 100 éves kort. A norvégok között vannak gazdagok, szegények és közepes körülmények között élők. A norvégok szeretik a futballt, a kézilabdát, hegyet másznak és vitorláznak - és vannak, akik a szófán szeretnek ücsörögni."

"Nem mindig könnyű elmondani, hogy honnan jöttünk, melyik nációhoz tartozunk. Az otthon ott van, ahol a szív is. Ezt pedig nem mindig lehet államhatárok közé szorítani."

"Más szavakkal: ti vagytok Norvégia. Mi vagyunk Norvégia. A legnagyobb reményem Norvégia számára az, hogy tudjunk gondoskodni egymásról, hogy ezt az országot tovább tudjuk építeni bizalommal, szolidaritással és nagylelkűséggel."