Hol dolgozol jelenleg? (cég és helyszín)

2018 májusa óta dolgozom a jelenlegi cégemnél a Boreal Midt Norge As-nél. Hitra szigetén, Trøndelagban.

Hány éves munkatapasztalatod volt Norvégia előtt?

Norvégia elött nem volt jogsim, 2013-ban tettem le Magyarországon.

Mikor érkeztél Norvégiába?

2011 februártól élek és dolgozom Norvégiában.

Hogyan és mennyi idő alatt találtad meg az első munkahelyed?

Az első munkahelyem 2011-2018 között a Nettbuss Midt-Norge As trondheimi telephelye volt. Jogsi nélkül az akkori párom (buszvezető) segített munkát találni, mint busztakarító illetve iroda takarító munkakörben. Az interjú után jóformán azonnal kaptam, de csak tilkalling vikar 40% állást. ezt egy év után fast-ra és 100%-ra módosítottak. Majd 2013-ban letettem a tehergépkocsi és busz jogsit Magyarországon, mivel meg nem tudtam annyit norvégul, hogy képes legyek norvég nyelven vizsgázni.

Milyen nyelvtudás volt szükséges a pozícióhoz?

A buszok takarításához akkor elég volt még az angol, de később saját erőből eljutottam a B1-B2 szintre, és sikeres vizsgát tettem, de sosem volt rá szükségem szerencsere. Az évek alatt kiépítettem olyan jó szakmai kapcsolatot országos szinten, hogy nem lenne gond elhelyezkednem busz sofőrként bárhol az országban norvég nyelvvizsga nélkül is. Amúgy pedig 5 év után tettem le, felkészülve a norvég állampolgárság megszerzésé miatt.

Milyen órabéred vagy éves béred van?

Az órabér tabella alapján van, mint írta Norbert Kiss is, ugyanez vonatkozik ránk is.

Milyen béren kívüli juttatások vannak?

Ugyanaz, mint Norbert Kiss írta.

Van-e túlóra? Hogy kezelik? (fizetett, lecsúsztatható stb.)

Nálunk jobban szeretik, ha lecsúsztatjuk az órákat. Mivel mi akkor szabadok vagyunk, amikor az iskolákban szünet van, így nálunk un. protokollra dolgozunk, ami azt jelenti, hogy megadott éves óraszámot kell ledolgoznunk az év 365 napján. Vagyis nyáron pl. azért vagyunk más telephelyekre áthelyezve, hogy feltöltsük a protokoll hiányzó órait. Ha ezeket az órákat feltöltöttük, akkor jöhetnek a túlórák ill. aki a csúsztatást vállalja, akkor azt. Általában túl szoktuk teljesíteni a követelményt, így van alkalmunk egyeztetés után több napot is használni fizetett szabiként.

Milyen hátrányai, nehézségei vannak a munkádnak?

Előny: csendes környezetben dolgozom, meseszép tájakon, mivel szigeteken vezetek, én sosem unom a vezetést. Sok tengerparti járat, gyönyörű tavak, hegyek között. Az utazó közönség is állandó, a kisiskolások nagyon aranyosak, csicseregnek, jókedvűek. Nagyon sok helyen nincsenek buszmegállók, és csak úgy felvesszük, kitesszük okét, már ismerjük mindegyikőjüket, és ha útközben elalszanak, akkor sincs semmi gond, a szülök biztonságban tudjak a gyermekeiket. Sokan félnek még az első napokban, van, hogy egy-egy kicsi rossz buszra száll, de ilyenkor leszállítjuk őket házhoz. Előny még a fentieken kívül, hogy amikor az ország különböző területein kapunk plusz munkát, az nagyon változatossá teszi a vezetést, ilyenkor más típusú buszokat is vezetünk, turista járatokat viszünk, vonat pótló járatokat stb. Új tájak, új emberek, élmények.

Hátránya sajnos szinten van rendesen. A mi buszaink annyira nem tip-topok, mint az oslóiak. Kevés van belőlük, és nem nagyon van mód a cserere, nincs csere busz. Múlt hét hétfőn pl. egy időben 6 buszunk döglött be. Olaj folyás, dízel folyás, ezeknek az a veszélye, hogy a kifolyt olaj meggyulladhat, ami az egész buszra átterjedhet. A másik 4 buszon hűtőfolyadék, fékprobléma volt. Mindezt úgy, hogy a korábban említett 7-8 perces ellenérzéseken átestek indulás előtt. Egymást próbáltuk segíteni és átvenni az utasokat, de nem jártunk sikerrel. Mivel azok is tele voltak kisgyerekekkel. Szóval az állomány elég rossz állapotú. Jövő nyártól mi is újakat kapunk, addig ezekkel kell küzdenünk nap, mint nap. Az időjárás szintén kihívás telente. Mint már írtam korábban egy másik posztban, a szigeteken, ahol dolgozom csak a fő útvonalon van aszfalt, amúgy pedig murvás-köves utakon kell közlekedni, általában 1 vagy max. 1,5 sav szélességűek ezek az utak. Kanyargósak, beláthatatlan útszakaszokkal teli, kisebb nagyobb emelkedőkkel, lejtőkkel. Mivel általában mi vagyunk az első járművek ezeken az utakon, a hókotró még nem járt arra, igy sokszor borulunk be a hó alatt nem látható árokba. Ha szemben jón egy jármű, akkor megy a csiki-csuki, hogy ki engedi el a másikat. Sajnos sokszor amikor mi állunk nyugalmi helyzetben, akkor a kikerülő autó borul be miattunk, mert nem elég széles neki az út. Sokszor tolatnom kell, mivel szembe jövő autós rutintalan. Amikor 25-30 gyerek alig varja, hogy haza jusson, akkor ez annyira nem vicces. Amikor már semmi nem segít, akkor jön a hólánc feltevésé. Aminek külön megvan a technikája. A pasik viszonylag hamar felrakják a kerekekre, de nekünk, nőknek annyira nem egyszerű. Elvileg kötelező tudnunk, de nem mindenki képes ráemelni a malomkeréknyi kerekekre a huszon kilós láncokat. A buszok biztonsági felszerelésé is megérne egy hosszú fejezetet. Akit mélyebben érdekel a téma, az utána olvashat, hogy a tenderek kiírásánál nem szempont a vezetői légzsák. Na, most aki látja, hogy néz ki egy busz frontja, az láthatja, hogy a bal oldali oszlopon és a kormányon kívül semmi nem védi a buszsofőrt. Ahol én dolgozom, ott a keskeny utakon naponta több száz kamion és traktor jón velem szemben. Eddig csak a szerencsén múlott, hogy a korábban említett keresztbeforduló kamion nem pl. az én buszomat verte telibe. Más nem volt ilyen szerencsés. Talán hallottatok két esetről. Az egyik a kollégámmal esett meg egy orkangeri alagútban szemben jött egy autó két kajakkal a tetején. Az egyik kajak rosszul lett rögzítve, és elszabadult, a szemben jövő busz oldalát találta el, bezúzva az oldalablakot és egy ember karja majdnem bánta. Kevesen múlott, hogy nem amputálták, olyan súlyos volt a sérülésé. A másik durvább volt. Egy téli napon, csúszós utón egy kanyarban frontálisan ütközött két kollega. Az egyik meghalt, a másiknak amputáltak a lábát. A tachográfok alapján alacsonyabb volt mindkettejük sebessége, mint 40km/h. A buszok felismerhetetlenségig összetörtek. Sajnos a sofőrök a kalkulált veszteségek. Nagyon sokszor van bennem is a félsz, amikor vészesen közel kerül a szemből jövő óriási jármű. Nem is írtam még az állatokról. Jávorszarvas, őz, dámszarvas. Sajnos elég gyakran ütünk el nagyvadakat is. Az egyik kollégánknak 4 cm-en múlott az élete, amikor 80-as sebességnél elütött egy jávorszarvast. A busz eleje szinten tropa volt.

1Milyen személyes tanácsod lenne azok számára, akik most fontolgatják a munkakeresést ebben a foglalkozási körben?

A tanácsom azoknak, akik nekivágnának Norvégiának ugyanaz, mint amiket korábbról írtak a többiek is. Kapcsolat nélkül szerintem nehéz, sok-sok pénz kell kezdéskor a lakhatásra, ételre, stb. A nyelvtudás is fontos a mi szakmánkban, tudtommal nem nagyon alkalmaznak buszsofőröket az országban minimum A2-B1 szint nélkül. ( A saját élményem alapján írom ezt, mivel 2009-ben kezdtem én is az előkészítést, 3x voltam interjúkon az ország különböző helyein rengeteg pénzt és időt öltem bele, mire összejött). Hát úgy nagyjából ennyi.

A sztorijaimat már meg sem merem írni, már annyit írtam igy is, hogy biztos elég volt már belőlem. Köszönöm, hogy elolvastátok. Igazából a sztrájk miatt kialakult hangulat a csoportban is megérne egy par gondolatot. Úgy vettem észre, hogy a nem szimpatizáns hozzászólások leginkább abból fakadtak, hogy nem voltak tájékozottak a témában, viszont számomra bántó volt némelyik, a szakmánkra nézve. Sokan vagyunk Norvégiában, akik ebből élünk, a tudásunk legjóbbját nyújtjuk, és csak azért harcolunk ezen a módon, hogy elérjük azt, ami hosszú évek óta járt volna. Legális módon. Persze lehetne mondani, hogy nem muszáj ezt a szakmát űzni. Nekem pl. nem volt más választásom. De élvezem és szeretem mind előnyével, hátrányával együtt. És tudom, hogy a többiek is így vannak ezzel. Ezt csak szívvel lehet csinálni. Tisztelem és becsülöm az összes sofőrt, legyen az busz vagy tgk, mert már látom mi munka van mögötte. Ezért szeretem a dokumentum sorozatokat a különböző szakmákról a norvég tv adókon, mert valós képet adnak a szakmákról, és több tiszteletet és megbecsülést érdemelnének, érdemelnénk amiért szolgáltatást nyújtunk.