Erdei séták erdő nélkül Norvégiában
Magyarországról úgy képzeltem, hogy: "Jaj, Norvégiában hatalmas erdőségek vannak, hatalmas fákkal."
Hát nem. A legtöbb erdőben kb. 50 éves fák vannak, és főleg fenyőfák.
Ezért köszönetképpen kapják minden évben a gyönyörű fákat.
Aki járt már erdőben Norvégiában, az biztos észrevette, hogy a legtöbb területen nagyon aktív erdőgazdálkodás zajlik. Ha sokat sétál az ember, időnként kisebb-nagyobb tarvágásokon, gyakorlatilag halott tájakon vág át. Ezeken a részeken az ember szenvedve megy keresztül, sajnálja a kivágott fákat. De ha jobban megfigyeljük, akkor észre lehet venni a pici elültetett facsemetéket is.
Miért nem lehet hagyni megnőni őket? Miért így csinálják?
Nos a válasz a csatolt képen keresendő. Alapvetően az erdőgazdálkodás két fenyőfafajtát használ, az erdei fenyőt (furu) és a lucfenyőt (gran). A kettő közül a lucfenyő jóval gyorsabban növekszik, gazdasági jelentősége sokkal nagyobb, ezért részesítik előnyben az ültetett erdőkben. Ebből készül a legjobb minőségű papír, glicerin, faszesz stb. Ahhoz, hogy minél nagyobb mennyiséget lehessen kitermelni a legrövidebb időn belül, viszonylag közel ültetik őket egymáshoz. Ez fiatal korban nem okoz problémát, de 40-50 éves korukra a lombkorona teljesen összezár, a fatörzs alsó részére már nem jut be a fény, így elkezd elhalni, elrothadni a törzse. Mindez a külső szemlélő számára észrevehetetlen, mert belülről-kifelé rothad a fa.
Tehát, ha valaki ténylegesen öreg erdőben szeretne sétálni, akkor azokban az erdőkben a fák sokkal ritkábban vannak, az alsó ágaikhoz is eljut a napfény...
Egyébként bolygónk egyik legidősebb ismert élőlénye is lucfenyő: az Old Tjikko a svéd-norvég határhoz közel él kb. 9500 éve.
Szerkesztette: Novotny Tamás