Jacob J. Buchard / Fædrelandsvennen
Hallottak már a Snarkjøp nevű boltról? Ha nem, hát nincsenek egyedül. Ez egy országszerte 62 üzletet számláló áruházlánc, melynek nem éppen forradalmi, de logikus üzleti modellje, hogy a már teljesen elavult és indokolatlan kasszásoktól megszabadultak, és full önkiszolgálóak a boltjaik.
Biztos sok pénzt megspórolnak így, és olcsóbban tudják adni a termékeiket, gondolhatná a kedves olvasó, de megfontolatlan gondolat lenne ez, mivel Norvégiában vagyunk, ahol a piacgazdaság törvényei nemhogy máshogy, de leginkább sehogy sem érvényesülnek. A helyzet ugyanis az, hogy a nagy élelmiszer áruházak sokkal (olyan 10-20 százalékkal) kedvezőbb áron tudják beszerezni a termékeiket a nagykereskedőktől, ezáltal jóval piacképesebbek.
Az E24 cikkének apropója, hogy mostanában próbál a kormány valamit kezdeni ezzel a helyzettel, azonban a Snarkjøp tulajdonosai, Per Eivind Vik és unokatestvére, Geir Inge Vik ezt leginkább szájtépésnek tartják, mivel a probléma gyakran felmerül, ám végül sosem történik semmi.
A helyzet olyannyira problémás, hogy bizonyos esetekben a Snarkjøp árubeszerzői a konkurens boltokban veszik meg a termékeket, mert ott ugye van, hogy bizonyos árucikkek le vannak értékelve, és akkor már jobban megéri átugrani a Kiwibe, mint a nagykereskedőktől venni. Ez persze nem fordul elő gyakran, de nem példátlan eset.
A Vik unokatesók szerint van egy bizonyos félelemkultúra a játszmában, mivel alapvetően azt látják, hogy az árubeszállítók is szeretnének üzletelni velük, de nem mernek velük kedvező alkut kötni, mert félnek, hogy a nagy üzletláncok ezt megbosszulnák valahogy. Tor Erik Engebretsen, a Fogyasztóvédelmi Hatóság igazgatója szerint ez az egész csak a piacgazdaság velejárója, és furcsállja a Vikek állítását a megállapodásokról, hisz ezek szövege szigorúan titkos, tehát a nagyobb szereplők nem tudhatják elméletileg, hogy milyen üzletet köt a Snarkjøp.
Forrás: E24
Comments