A stavangeri dóm építése alig pár évtizeddel a vikingkor vége után kezdődött. A templom 2020. május elseje óta zárva tart a restaurációs munkálatok miatt. 2021 folyamán az archeológusok kiásták a padló alatti kúszópincét, ám arra, amit ott találtak, senki nem volt felkészülve.
De még mielőtt leleplezném a nagy titkot, ugorjunk vissza egy kicsit 1967-be. Ugyanis ebben az évben már járt valaki a dóm padlózata alatt. Perry Rolfsen ebben az évben lett a Stavangeri Múzeum régésze. Emberünk fejében csak egy kérdés keringett: van-e valami a stavangeri dóm padlózata alatt? Rolfsennek tudomása volt egy kis nyílásról, amin keresztül be lehet mászni a padló alá. Egy kellemes szombat délutánon a fiatal régész egyedül maradt a dómban, és ekkor akcióba lendült.
A stavangeri Régészeti Múzeum honlapjának beszámolója szerint Rolfsen beszerzett egy munkalámpát, majd bemászott a korábban emlegetett nyíláson át a padló alá. Amíg itt kúszott-mászott, számos járatot és kamrát látott, emellett csontvázak és koporsók maradványait kellett kerülgetnie. Ám nemsokára váratlanul kialudt a fény, miután kihúzódott kábel. (A sötétben a csontvázak életre keltek, és szegény Perry Rolfsent soha többet nem látta senki élve, miután az örök nyugalmukban megzavart csontvázak brutális kegyetlenséggel végeztek vele. Csontjai még most is a dóm padlója alatt nyugszanak.) A sötétben tapogatózó fiatal régész kezdett pánikba esni. Hogy tájékozódni tudjon, hallgatta a fölötte járkálók lépteit, de ez nem vezetett eredményre, ugyanis folyton az egyik oldalhajó alatti kamrában kötött ki. De ekkor Rolfsenre rámosolygott a szerencse, ugyanis megtalálta a kihúzódott kábelt. És lőn világosság! Két órányi tévelygés után a fiatal régész vérző arccal, szakadt ruházatban és koszosan felbukkant a padló alól. Pár nappal később beszámolt Ole Tingdal templomgondnoknak arról, amit talált. Rolfsen most már tudta, hogy a templom padlója kőfalakon nyugszik, és az itt lévő kamrákban emberi csontok vannak, amelyeket még egy réteg talaj borít be, vagyis még van bőven mit feltárni. Ez felkelti a helyi régészek kíváncsiságát. Vajon ez a felfedezés fényt derít Stavanger városának a múlt ködébe vesző alapítására?
A legtöbb építészettörténész szerint a dóm legrégebbi részei az 1120-as évekre datálhatók. Ez a dátum nagyjából egybeesik a helyi püspökség alapításának idejével. Ezzel szemben E. C. Hohler történész azon az állásponton volt, hogy a keleti hajó egyes részei inkább az 1000-es évek végére jellemzők. 1967 és 1968 folyamán a templom szentélynégyszöge alatti kriptában feltárások zajlottak, ám a hajó alatti teljes terület feltárására nem volt elég pénz. A feltárások során Rolfsen és kollégái 28 keresztény sírt találtak, ezekben pedig 30-nál is több csontvázat, amelyekről szénizotópos kormeghatározás segítségével megállapították, hogy a 800-as évek eleje és az 1100-as évek eleje közötti időszakból származnak. Vagyis ezek a csontvázak még a dóm felépülése előtt kerültek oda.
Rolfsen a forskning.no-nak még 2022-ben beszámolt arról, hogy amikor 1968-ban elküldték a csontokat Oslóba az Anatómiai Intézetbe, ott az ország más részeiből származó csontokkal összekeverték a stavangeri leleteket.
De kiket is temettek el a dóm alá? Írott források és sírkövek feliratai alapján történészek és régészek számos, itt eltemetett embert beazonosítottak, de a pontos nyughelyét egyiknek sem lehet 100%-os pontossággal meghatározni. Feltehetőleg a legtöbb stavangeri püspököt idetemették, de konkrét információból eléggé kevés van. Például Audun Eyvindsson püspököt, aki 1445. november 3-án hunyt el, biztosan a dóm alatt temették el. A legkorábbi név Arnbjørg Heimnæsé, akit 1280 körül helyeztek ugyanitt végső nyugalomra. Egy másik régi név Thorgeir Peterssøné, aki 1310. augusztus 24-én kelt végrendeletében rögzítette, hogy őt is stavangeri dóm alatt temessék el.
Rolfsent még többen követték a padló alá, ők fa- és textilmaradványokat, illetve szétszórva heverő csontokat találtak. 2021-ben a teljes templomhajó alatti területet feltárták a régészek, ekkor minden itt talált csontot a lehető legnagyobb gondossággal dokumentáltak, hogy ne ismétlődhessen meg az 1968-as fiaskó, ami Perry Rolfsen szerint egy rendkívül szomorú eset, habár a mostanában lezajlott feltárásoknak nem a csontvázak voltak a fő célpontjai, sokkal inkább két vikingkori épület nyomait kutatták, amelyek feltehetőleg ugyanott álltak egykoron, ahol ma a dóm épülete.
Az archeológusok bronzcsatok és -ékszerek maradványait is megtalálták. Haldis Hobæk régész még 2022-ben beszámolt a forskning.no-nak arról, hogy a leletek csak tovább erősítik azt a feltételezést, hogy Stavanger környéke már a vikingkorban fontos helynek számított társadalmi szempontból. Az is rejtély, hogy ki pénzelte a dóm felépítését. A királysagák beszámolnak arról, hogy I. Sigurd Magnusson (más néven Jeruzsálemjáró Sigurd), aki 1103 és 1130 között Norvégia királya volt, és 1128-ban el akarta venni második feleségét, Ceciliát, akkor a bergeni püspök nemet mondott neki. A stavangeri püspök viszont igent, de cserébe azt kérte a királytól, hogy szálljon be egy nagyobb összeggel a templom felépítésébe.
A dóm 2025-ben fogja ünnepelni 900 éves jubileumát, ugyanis ebben az évben került sor a stavangeri püspökség megalapítására. De a templom maga ennél is régebbi, ugyanis az építkezés kezdetét 1105 környékére teszik. Ez pedig a korszak hagyományainak megfelelően 100 évnél is tovább tartott. A történelem úgy tartja, hogy a munka legnagyobb részben a brit kőfaragók keze munkáját dicséri, de a szakértők arra jutottak, hogy a legkorábbi munkálatok a normannokhoz és a Német-római Birodalomhoz köthetők.
Most 2023-at írunk, a régészek pedig egy újabb nagyméretű feltárást folytatnak a dómon kívül, eközben más szakemberek magát a templomot állítják helyre. A feltárás során további, a 12. század elejéről származó leleteket találtak, amelyek fontos szerepet játszhatnak Stavanger város eredetének feltárásában a projektet vezető Hege Hollund szerint. Emellett még további csontvázakra bukkantak, amelyek közül az egyik a legrégebbi keresztény sírok egyikében nyugodott, vagyis valamikor a 12. században lett eltemetve. További különlegessége a férfi csontvázának, hogy becslések szerint 190 cm magas lehetett életében, ami abban az időszakban több mint szokatlan volt. A csontokat DNS-vizsgálatoknak vetik alá, hogy kiderüljön ki volt ő, honnan jött, és mennyi idős volt halálakor.
Egy újabb nagy kérdés, ami megválaszolásra kerülhet, hogy a régészek meg fogják-e találni Erling Skjalgsson maradványait. Róla azt kell tudni, hogy ő vette el Olaf Tryggvasson nővérét, Astridot, uralma Norvégiában a Sogne-fjordtól Lindesnesig terjedt. De amikor a király jarlnak akarta kinevezni, akkor ezt elutasította. Az ember úgy emlegették Erlinget, mint a „rogalandiak királyát”. Jelleméről azt kell tudni, hogy alattvalóival emberségesen bánt, barátaihoz hűséges volt, emellett rendkívül büszke férfi volt, aki semmiféle felsőbb hatalom előtt nem volt hajlandó meghajolni. Talán emiatt sem jött ki túl jól II. (Szent) Olaffal. 1028 december 21-én a király emberei orvul rajtaütöttek és valahol a Bokna-fjord (ez a fjord Stavanger és Haugesund között terül el) környékén meggyilkolták. Lányának, Ragnhildnak köszönhetően viszont számos későbbi norvég királynak ő lett az ősapja. Ebből a vérvonalból származik III. Olaf (más néven Olav Kyrre, vagy Csendes Olaf, uralkodott: 1067-93) és II. Magnus Haraldsson (1066-69). A kérdés pedig az, hogy vajon Erling Skjalgsson csontjai a stavangeri dóm közelében nyugszanak-e.
Forrás: Forskning.no
コメント