MAGYAR-NORVÉG FÓRUM

A személyes tér és a távolságkezelés

Itt külön kell választani a személyes távolságot (amit barátok, családtagok között tartunk) ami általában kisebb, illetve a nyilvános távolságot, ami rendszerint nagyobb. Az emberek távolságot érintő komfortzónája eltérő. A személyes tér fizikai, illetve szemkontaktussal vagy hangerővel való megsértését másként élik meg különböző helyeken.

A norvég társadalomra a nagy személyes tér jellemző. Ennek oka az, hogy az országon belüli népsűrűség alacsony, a szokásaikat tekintve rengeteg szabadidős tevékenységet egyedül, magányosan végeznek (síelés, túrázás). Sorbanállást tekintve könnyen betartják a távolságot, nem másznak egymás nyakába. Ha egy ismerős tűnik fel az utca másik oldalán, akivel nem tartanak szoros kapcsolatot, nem fognak átmenni az utca másik oldalára beszélgetni vele. Tisztelik a személyes teret, meghívás nélkül ritkán jelennek meg ismerősöknél és kopogtatnak be az ajtón.

Ezzel szemben egy alacsony személyes terű kultúrában, mint például a japán, indiai, koreai a távolságok leszűkülnek. Sorbanállásnál azt érezhetjük magyarként, hogy a nyakunra másznak, túl közel állnak, esetleg hozzánk érnek.

Biztosan láttatok képeket, ahogy csúcsidőben a tokiói metrón tömött kocsikban egymás hegyén-hátán állnak az emberek, vagy indiai vonatokon az utasok szinte egymás ölében utaznak. Ez bizonyára a mi komfortzónánknak is kényelmetlen lenne.

Az idő fontossága

Az idő fontos, a norvég társadalomra általában jellemző a pontosság, határidők betartása. Ha norvég vendégeket hívunk 5 órára, biztosak lehetünk benne, hogy valóban 5 óra körül meg fognak jelenni nálunk és nem fél 7-kor. Általában a nyugati társadalmakra jellemző az idő fontossága, ellentétben egy közel-keleti vagy távol-keleti kultúrával, ahol az idő fogalma sokkal rugalmasabb. Hiába van hivatalos nyitvatartás például egy indiai hivatalban, egy órával később jelenik csak meg valaki, aki kinyitja az irodát, mindenféle magyarázkodás vagy indoklás nélkül. Nekik teljesen természetes, számunkra frusztráló.

Alacsony kontextusú kommunikáció

Ez alatt azt értjük, hogy a kommunikáció célja az információ átadása, semmi több. Rövid, egyszerű mondatok jellemzik a hivatalos és hétköznapi nyelvhasználatot egyaránt. A norvég kultúra alacsony kontextusú, nem jellemző az úgynevezett "small talk" típusú beszélgetés az idegenek, de távoli ismerősök között sem. Tömegközlekedve nagy valószínűséggel nem fognak idegenek beszélgetést kezdeményezni velünk az időjárásról vagy egyéb semleges témákról. Ezzel szemben egy magas kontextusú kultúrában, mint a magyar is (de keletebbre sokkal inkább), jellemzőek a hosszú mondatok, rövid beszélgetések az ismerősökkel, részletes magyarázkodások.

A magyar kultúrában könnyebb beszélgetést kezdeményezni egy orvosi váróteremben (miután mindenkinek köszöntünk) arról, hogy épp milyen vizsgálatra várunk, mi a kórelőzményünk, személyes tapasztalatunk stb.

Összefoglalva, hogy miért nem köszön a norvég szomszéd (kivételek persze mindig vannak)

Általában egy szomszéd nem tartozik a szoros, közeli társaságukhoz. A tiszteletet ezért ők úgy fejezik ki, hogy nem hoznak minket kellemetlen helyzetbe azzal, hogy ránk köszönnek, hiszen lehet, hogy nincs kedvünk beszélgetni, nincs időnk mert sietünk valahova. Ha nincs semmilyen céljuk, hogy információt adjanak át számunkra, akkor nem fognak beszélgetést kezdeményezni.

Tisztelik a magánszféránkat, esetleg ránk mosolyognak, de nem feltétlen fognak köszönni. Számukra ez azt jelentené, hogy megzavarnának minket esetleg egy gondolatunkban, feleslegesen tartanának fel időben, és esetleg a személyes terünkhöz is túl közel kerülnének, pedig nincs információátadási céljuk. Ezért a legtöbb esetben biccentenek, esetleg visszafogottan mosolyognak, ami számunkra furcsa lehet, de a saját kulturális normarendszerükben teljesen elfogadott és érthető. ​ "Az interkulturális kommunikáció tudománya azt vizsgálja, hogy különböző típusú emberek eltérő kulturális háttérrel hogyan próbálnak érintkezni egymással. A kultúrközi kommunikáció megkísérel összehozni olyan területeket, mint a nyelvészet, a kulturális antropológia, pszichológia és kommunikáció. A célja, hogy megkönnyítse és irányelvekkel segítse az országok és régiók kultúrái közti megértést. (Wikipedia)"

Ajánlott szakirodalom

• Falkné Bánó Klára: Kultúraközi kommunikáció

• Dr. Hidasi Judit: Interkulturális kommunikáció

• Dr. Hidasi Judit: Szavak, jelek, szokások: a nemzetközi kommunikáció könyve

• Geert Hofstede könyvei

• Edvard T. Hall könyvei

• Illetve Krisztian Rozsa által ajánlott könyvek:
  

  • The Social Guidebook to Norway (Julien S. Bourrelle)

  • The Almost Nearly Perfect People (Michael Booth)

  • How to Find a Job in Norway (David Nikel and Ingrid Romundset Fabrello)

  • Sapiens (Yuval Noah Harari)

  • Exploring Culture (Geert Hofstede and Paul Pedersen)