MAGYAR-NORVÉG FÓRUM

Az egyik legismertebb szociológus a témában Geert Hofstede, aki sok kutatást végzett kultúrák összehasonlításában. Hofstede a kultúrát egy szoftvernek tekinti, ami az ember, mint hardver működését teszi lehetővé. Célja, hogy megtanuljuk az értékeken és szokásokon keresztül értelmezni azt a valóságot, amely hat ránk és formál bennünket. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a norvég kultúrát a saját értékrendszerében és idejében kell értelmeznünk, nem pedig egy "magyar szemüvegen" keresztül. Továbbá el kell fogadnunk azt, hogy minden kultúra változik az idők során.

A teljesség igénye nélkül a kultúrához kapcsolódnak az alábbi szavak is: erkölcs, etika, hiedelmek, célok, szokások, társadalmi reakció, minták, morál, mítoszok, paradigmák, személyiség, szabályok, sztereotípiák, temperamentum, értékek, preferenciák, nyelvi rítusok, szabályrendszerek és értékrendek.

Gondolkozzatok el rajtuk, és kialakulhat bennetek is a kultúrának egy saját értelmezése.

Különböző kultúrák összehasonlításánál kulturális relativizmusról beszélünk, azaz egyik kultúra sem felsőbbrendű a másiknál. Vannak bizonyos alapvető emberi jogok (amit pl. az ENSZ rögzít), amik minden embert megillet(nének), ezen túlmenően azonban nem mondhatjuk azt, hogy a norvég kultúra jobb, mint a magyar, vagy fordítva. Csak másabb. Komoly önismeret és felkészülés szükséges ahhoz, hogy sikeresen alkalmazkodjunk egy idegen kultúrához. Néhányunknak ez könnyebben megy, vannak jó néhányan, akiknek ez sokkal nehezebb, vagy nem is lehetséges.

Gondoljunk csak bele, hogyan tudnánk definiálni az otthon fogalmát. Érezhetjük-e magunkat otthonosan külföldön? Mi szükséges hozzá?

Miért van az, hogy már Magyarországon sem érezzük magunkat otthon, de Norvégiában sem?

Nehéz kérdések, azonban a tudatos felkészülés és nyitottság sokat segíthet, amennyiben külföldön tervezünk élni rövidebb vagy hosszabb ideig.

Kultúraközi kommunikáció

A globalizált világunkban egyre inkább szükségessé vált az interkulturális kompetenciák fejlesztése. Ha multinacionális vállalatnál dolgozunk, ha külföldön élünk, ha külföldi barátaink vannak, hatással van ránk egy idegen kultúra. Dr. Hidasi Judit nyelvész, japanológus és a kultúraközi kommunikáció elismert kutatója az alábbiakban írta le, hogyan próbáljuk meg általában kezelni a kulturális különbségeket: ​

1. Etnocentrizmus: tagadás és védekezés fázisa. Szeparált, elkülönült életet élünk, lenézzük a másik kultúrát, kulturális felsőbbrendűséget érezhetünk.

2. Tudatosítás és megértés: elkezdünk nyitni egy másik kultúra felé, hiszen részei vagyunk mi is.

3. Elfogadás és megbecsülés: elismerjük és elfogadjuk a másik kultúrát a saját értékrendjében, normarendszerében.

4. Szelektív alkalmazás: empátiánk erősödik, elfogadjuk azokat, amik számunkra is hasznosak, átveszünk bizonyos szokásokat, amiket jónak tartunk. A teljes asszimiláció nem kell, hogy cél legyen. Nem kell norvégabbá válnunk a norvégoknál. Járhatóbb út, ha megtaláljuk az egyensúlyt a két kultúra között. Nem felejthetjük el a gyökereinket (és nem is várja el senki), hiszen hatással lesz ránk egész életünk során.

5. Alkalmazkodás, integrálódás és multikulturalizmus. Ez az a szint, amikor megtanuljuk, hogyan érezhetjük magunkat a legotthonosabban abban a környezetben, ahol épp tartózkodunk.

Hatalmi távolság (power distance), azaz milyen egyenlőtlenséget képesek elfogadni a társadalomban. Minél nagyobb egy kultúrában a hatalmi távolság, annál nagyobb engedelmességet várnak el a társadalom tagjaitól. A feletteseink utasításai felülírhatják a morális, erkölcsi megfontolásokat, ezért nagyobb az esélye pl. a korrupciónak. ​

Individualizmus (individualism), azaz ez egyén szerepe és fontossága a társadalomban. A kollektivista társadalmakban fontos az egymás segítése, a csoportérdek szem előtt tartása. ​

Maszkulinitás (masculinity) társadalmi szinten azt jelenti, mennyire fontos a verseny, siker és teljesítmény mind az iskolában, mind pedig a magánéletben. Legjobbnak lenni vs. azt csinálni, amit szeretünk. Férfias jegyek dominálnak, mint a teljesítmény, siker, versengés. ​

Bizonytalanságkerülés (uncertainty avoidance). Magas szintekre jellemző a szabályok szükségessége, az idő-pénz felfogás, az igény arra vonatkozóan, hogy állandóan keményen kell dolgozni, bizonyítani. A magas bizonytalanságkerüléssel jellemezhető kultúrákban az élet minden területét szabályozni kívánják. Ez a vágy olyan magas lehet az egyének szintjén, hogy a törvénytelen cselekedetektől sem riadnak vissza annak érdekében, hogy teljes kontrollal rendelkezzenek az életük felett (a túlélés fontosabb, mint a törvényesség). ​

Hosszútávú orientáció (long term orientation), hogyan kezeljük a múltat és a jelent. A hosszú távon gondolkodók inkább a jövőre koncentrálnak, kevésbé ragaszkodnak a múlthoz, és vállalkozó szelleműek. ​

Engedékenység (indulgence), azaz mennyire próbáljuk meg kontrollálni vágyainkat, impulzivitásunkat. A relatíve kis kontroll irányába hajló, megengedő és a relatíve erős kontrollal jellemezhető, korlátozó kultúrák jelentik. Alacsonyabb szinten jellemző a pesszimizmus és cinizmus a boldogság elnyomása miatt. A magas önkontrollal jellemezhető társadalmaknál nagyobb a szigor és a kötöttség, ugyanakkor az önérvényesítés érdekében gyakran a szabályokat átlépve cselekednek az emberek.

Néhány példa, ami a norvég kultúrát jellemzi, és esetleg Ti is találkoztatok már vele

1. Gyakran halljuk, hogy a norvégok kerülik a konfliktusokat. Ez egy olyan kulturális tulajdonsága egy-egy nemzetnek, ami azt mutatja meg, hogy milyen mértékben lehet kifejezni kritikákat, és mennyire kell elviselni ezeket. A norvégok többségénél azért van konfliktuskerülés, mert az emberi kapcsolatok számukra fontosabbak, mint a vita. Ki lehet fejezni viszont egyet nem értést iskolában és munkahelyen is. Nem kell mindenre igent mondanunk, amire a főnök megkér minket.

2. A norvégoknál a lapos felépítés, a hierachia hiánya jellemzi a szervezeteket és a társadalmat. Ez megmutatkozik a nyelvben (nincs magázódás), főnök-beosztott viszonyban, nem elérhetetlen a főnök, ha meg szeretnénk valamit beszélni vele (kicsi a hatalmi távolság).

3. Teljesítményorientáció kevésbé jellemző rájuk, nincs olyan éles verseny munkakörnyezetben sem, mint mondjuk az amerikai kultúrában. Fontos a harmónia, a jó kapcsolatok fenntartása, a magánélet és a munka egyensúlya.

4. A norvég társadalomra a gondoskodás jellemző (feminin értékek). Ez megmutatkozik a magánéletben (apukák részvétele a gyermeknevelésben), a gazdaságban, a munkaerőpiacon (pl. női buszsofőrök, férfi óvodai alkalmazottak) és a politikában (nincs olyan fajta vezetői státuszszimbólum, mint mondjuk Oroszországban) is.

5. Személyes tér tisztelete. Kultúránként ez is eltérő, a skandináv kultúrában kifejezetten nagy a személyes tér, Magyarországon kisebb, keletebbre pedig még kisebb. Képzeljük el magunkat egy zsúfolt kínai buszon. A norvégok szeretik a közös programokat, azonban ez nem azt jelenti, hogy végig fogják csacsogni az együtt töltött időt. Számukra a társas tevékenység sokszor összefügg a természetben együtt töltött idővel pl. közös síelés, nem feltétlen mély beszélgetésekkel, hiszen a hangsúly a közös sporton van. Ugyancsak erre példa a szomszédok közötti távolságtartás. Nem szokás ismerősökre ráköszönni, beszélgetést kezdeményezni, ha nincs komoly célunk vele. Ez nem a tisztelet hiányát jelenti, hanem a személyes tér tiszteletét.

6. Alacsony kontextusú kommunikáció. Aki tanul(t) norvégul, az tudja, hogy a nyelv egyszerű felépítésű, kerüli a bonyolult és hosszú mondatokat, a cél az információ átadásán van. Pl. "Holnap este 6-kor várunk vacsorára." Ezzel szemben a magyar egy magas kontextusú nyelv, azaz gyakoriak a hosszú, nyakatekert mondatok: "Tudod úgy volt, hogy ma este hívunk meg benneteket, de közben elromlott az autó és a szerelő csak ma este ér rá, ezért megbeszéltük mindenkivel, hogy a vacsora inkább holnap lesz, és nem is 8-kor, mert másnap korán reggel fogorvoshoz kell mennem, hanem inkább 6-kor."

7. Fontos az önállóság és az arra való nevelés. Ez már óvodás kortól kezdve megmutatkozik, a felnőttkorra és az időskorra is jellemző. A szülők célja az önállóságra való nevelés, ezért önállósodik nagyon korán a legtöbb fiatal, költözik külön, él saját költségvetésből. Ez nem a szeretet hiányát jelenti, hanem számukra ez a követendő és elfogadott társadalmi norma.

Rózsa Krisztián, Norvégiában élő magyar pszichológus könyvajánlói a témában

• The Social Guidebook to Norway (Julien S. Bourrelle)

• The Almost Nearly Perfect People (Michael Booth)

• How to Find a Job in Norway (David Nikel and Ingrid Romundset Fabrello)

• Sapiens (Yuval Noah Harari)

• Exploring Culture (Geert Hofstede and Paul Pedersen)