MAGYAR-NORVÉG FÓRUM

Mit jelent a konfliktus?

A konfliktus két vagy több, egymáshoz képest ellentétes erő, nézet, álláspont egymásra hatásából kialakuló küzdelem, vita, nézeteltérés. A konfliktus kialakulhat információhiány miatt, félreértett kommunikációból vagy értékrendbeli eltérésből. Különböző kultúrák találkozásából, a kulturális különbségekből gyakran feszültség támad. A globalizáció, mint világjelenség erősödő migrációhoz és fokozott interkulturális és multikulturális ütközésekhez vezetett, melynek mi, külföldön élő magyarok is részesei vagyunk.

Milyen konfliktuskezelési módok ismertek a szakirodalom szerint?

Elkerülés, melynek során a saját célokat nem erőltetjük, együttműködünk a másik féllel, és tőle ugyanezt várjuk el. A konfliktus elkerülése stratégiai célú is lehet, amikor időnyerésre van szükségünk annak érdekében, hogy lehiggadjunk, további információt gyűjtsünk és hatékonyabban oldhassuk meg a fennálló problémát. Ennek a hátránya, hogy a konfliktus sokszor nem szűnik meg, csak későbbre van halasztva, azaz "szőnyeg alá söpörve".

Klasszikusan a távol-keleti kultúrákat soroljuk ebbe a kategóriába. ​ Alkalmazkodás, azaz a mások érdekeihez való igazodás. Fontos a kapcsolatok fenntartása. Általában úgy érezzük, hogy jobb feladni a saját céljaink egy részét, mint megkockáztatni azt, hogy a másikat ellenségessé tegyük vagy felidegesítsük. Hasonlóan az elkerülő stratégiához, a konfliktusokat rossznak tartja, de különbözik is tőle, mert célja az adott kapcsolat és harmónia fenntartása, nem pedig annak elhalasztása. Ez a módszer általában nagylelkűséget, emberiességet tükröz. Fontos hangsúlyozni, hogy az alkalmazkodás nem önérdekről való lemondás, hanem a másik fél érdekének figyelembe vétele. Versengés, melynek során a saját cél elérése a fő szempont. A konfliktust egy játszmának tekintik a felek, amit meg kell nyerni. Versengőként a konfliktusoknak mindig lesz egy győztese és vesztese. Az alkalmazott taktikák között lehet a hatalom gyakorlása, érvelés, fenyegetés.

Ennek a stratégiának akkor van a legnagyobb előnye, ha válsághelyzetet kell megoldani, és nincs idő a különböző véleményeket megvitatni, kompromisszumot keresni. Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem feltétlenül jelent agresszivitást, csupán az önérdek maximális érvényesítését. Klasszikusan az erősen individualista kultúrákra jellemző, mint például az amerikai vagy izraeli. ​ Együttműködés, azaz elfogadjuk a másik érdekeit, miközben érvényt kívánunk szerezni a sajátjainknak is. Azon a feltételezésen alapul, hogy mindig van olyan megoldás, amely a résztvevő felek mindegyikének kielégíti az érdekeit. A stratégia kölcsönösen előnyös megoldásokra való törekvést jelent. Olyan helyzetekben lehet hasznos, ahol a felek egyetértenek a célokban, csupán a megvalósításban térnek el a vélemények. ​

Kompromisszum, melynek során engedünk a saját érdekeinkből, és ugyanazt várjuk el a másik féltől. A kompromisszumokkal fenntarthatóak a jó kapcsolatok, viszont az a feltétele, hogy jól ki tudják fejezni a felek a gondolataikat. A kompromisszumkötés nagyon gyakori módja a konfliktusok kezelésének, hiszen az a célja, hogy minimalizálja a veszteséget és maximalizálja a nyereséget.

Milyen a norvég konfliktuskezelési kultúra?

A norvégok általában a kisebb dolgokat nem tartják annyira lényegesnek, hogy vitatkozzanak rajtuk. Ez nem azt jelenti, hogy bambák lennének. Kifejezetten racionálisak és kedvesek, számukra fontosabb a jó kapcsolat fenntartása, mint a hétköznapi csaták, melyekre sokszor nem pazarolják az idejüket. Hajlandóak és képesek az együttműködésre, kompromisszumkeresésre az alkalmazott stratégiák közül. A konfliktuskezelés során alkalmazott technika a rengeteg megbeszélés, egyéni és/vagy csoportos szinten. A cél a kompromisszum elérése, "win-win" kommunikáció alkalmazása, amikor mindkét fél azt érzi, hogy nyert valamit. ​ A norvég kultúrában tisztán látszik, hogy az agresszió és a konfrontáció nem elfogadott, mely már a gyermeknevelési elvekben is megmutatkozik. Hatalmas hangsúlyt helyeznek arra, hogy ne bántsák meg mások érzéseit, ne legyenek hangos veszekedések a munkahelyen vagy magánéletben. A konfliktusokat érzékenyen kezelik, azonban nem klasszikusan elkerülik, mint a távol-keleti kultúrákban, hanem kompromisszumot keresnek és alkalmazkodnak.

Miért nem nevezhető igazán konfliktuskerülőnek a norvég kultúra?

A valódi konfliktuskerülés nagyon jól látszik a távol-keleti, főleg a koreai és japán kultúrában. Példaként említhető az, ha egy japán szállodavendég nem kifogásol semmit a rossz szolgáltatásban, nem teszi szóvá azt, ha valami nem tetszik neki. Nem rendez jelenetet, nem veszekszik. Az, hogy valami nem volt rendben, az csak később derül ki, például abból, hogy soha többé nem tér vissza a szállodába. Magyar szemmel ugyancsak furcsának tűnhet, amikor két összekoccant autó sofőrjei kiszállnak a járműveikből, mosolyognak és nagy hajlongások közepette névjegyet cserélnek Japánban.

A konfliktuskezelés nyelvi kifejezése

A valódi konfliktuskerülő kultúrában ritkán mondanak közvetlenül nemet. Azonban a norvég kultúrában jelen van egy erős individualizmus is, a személyes érdekek figyelembevétele, valamint a szabadidő és munka egyensúlyára való törekvés. Például lehet nemet mondani a főnöknek, ha arra kér bennünket, hogy vállaljunk túlórát a szabadidőnkben. Amennyiben viszont egy munkánkat véleményezi a norvég főnök, úgy nagy valószínűséggel nem fogja azt mondani, hogy "ez hülyeség, nem jó". ​ Egy klasszikusan versengő, például amerikai kultúrában megfigyelhető a direkt, asszertív, éles kommunikáció, ahol hétköznapi és nem sértő dolog az, ha bármire nyíltan nemet mondunk vagy erélyesen fejezzük ki az egyet nem értésünket vagy elutasításunkat. ​ A norvég kultúra nyelvi kifejezéseiben finomabban fogalmaz az amerikaihoz képest, gyakran mosollyal vagy egyéb non-verbális módon próbálják kifejezni az egyet nem értést, például furcsa mosollyal.

Néhány példa:

• Igen, talán

• Nem rossz ötlet

• Érdekes ötlet

• Nja

• Majd gondolkozom rajta

Ezt sok külföldi tévesen határozatlanságnak és tudatlanságnak tartja. Itt azonban két célja van a norvég kommunikációnak. Egyrészt visszafogott és szerény önképet sugall, nem tűnik túl agresszívnak és túlzóan magabiztosnak. Másrészt pedig fontos szerephez jut a másik fél iránti tapintat, mellyel lehetőséget adnak a másik fél számára, hogy átgondolja a helyzetet annak érdekében, hogy közös eredményre, azaz kompromisszumra jussanak a konfliktust illetően.